Az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja, hogy a minket körülvevő világ vajon tényleg valóság-e? Vallások és filozófusok próbáltak kielégítő válaszokat találni erre a kérdésre, ám az emberiség és a technológia fejlődése válaszok helyett csak újabb és újabb nyitott kérdéshez vezetett válaszok helyett.

A modern filozófusok, tudósok és írók az első számítógépek megalkotása óta már inkább másként teszik fel a kérdést: elképzelhető, hogy az Univerzum egy rendkívül bonyolult, hatalmas szimuláció, amit nálunk elképzelhetetlenül fejlettebb lények – jövőbeni földi vagy más galaxisokban élő civilizációk képviselői – futtatnak ugyancsak óriási számítógépeiken?

Ha a technológia és a virtuális valóság egyre inkább képes arra, hogy átverje az emberi agyat, akkor honnan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk épp nincs átverve? Gondolj csak bele: érzékszerveinkkel csak a világ töredékét észleljük, ráadásul agyunkkal csupán ezeknek az információk még kisebb részét tudjuk feldolgozni. Ezért különböző technológiai eszközöket kell használnunk és elméleteket kell kidolgoznunk ahhoz, hogy minél alaposabban megismerjük a valóság, a világ valódi természetét.

A technikai fejlődés azonban nem csak kiszélesítette az Univerzumra vonatkozó ismereteinket, nyugtalanító lehetőségekre is felhívta a figyelmet. Elképzelhető, hogy nem vagyunk valóságosak – és ezt még csak nem is tudjuk?

Lehet, hogy mi is szimulált valóságban élünk?

A Mátrix megjelenése után Nick Bostrom svéd filozófus belegondolt abba, hogy mi van, ha tényleg szimulációban élünk?

Bostrom három állítást fogalmazott meg, amelyek közül szerinte legalább az egyiknek igaznak kell lennie:

• minden, a miénkhez hasonló, civilizáció kihal, mielőtt elérne arra a fejlettségi szintre, hogy szimulálni tudná a valóságot,

• ha bármelyik civilizáció mégis eléri ezt a fejlettségi szintet, közülük egyik sem akar ilyen szimulációkat futtatni

• a fejlett civilizációk több szimulációt is tudnak futtatni, ami azt jelenti, hogy sokkal több szimulált világ létezik, mint valódi.

A filozófus szerint mindhárom állításról elképzelhető, hogy igaz, de a harmadik tűnik a leginkább elképzelhetőnek. Ebből indult ki az MIT tudósa, Rizwan Virk is.

Ő még jobban kibontotta az elmélet részleteit, és arra a döbbenetes megállapításra jutott, hogy  a valóság sem létezik. Legalábbis a megtapasztalt valóságok szimulációk végtelen láncolatai. Így amíg valódi valóságból egyetlen egy van, virtuálisból - elméletileg - végtelen. Szóval sokkal valószínűbb, hogy egy virtuális valóságban, élünk, mint az, hogy a valódi valóságban. Őrület.